Azok elkezdtek méregetni, majd kötekedni kezdtek. Először a szokásos „mit nézel köcsög, gyere ide szétbaszlak” kategóriájú beszólogatások mentek, aztán elkezdtek keményedni. Én hátranéztem, mire hárman-négyen utánam eredtek. Egyikük ledobta a dzsekijét és kést vett elő. Haverjaim látták, hogy balhé van, egyből elindultak vissza, hogy mellém álljanak, mégse legyek teljesen egyedül 15 cigánnyal szemben. Amelyik először megindult, újból fenygetőzött, de ekkor már az egész bandajött felém. Éreztem, hogy itt most kurva nagy balhé lesz, elkerülni már nem tudom, úgyhogy gondoltam, ideje kicsit kiegyenlíteni az erőviszonyokat. Engedéllyel tartott fegyver elő, csőre húztam, és közöltem, hogy nem akarok balhét, úgyhogy ne jöjjenek közelebb. Hátra arc, és felejtsük el egymást. Először magijedtek talán, vagy legalábbis magtorpantak, gondolom, nincsenek hozzászokva, hogy akibe belekötnek fegyvert fogjon rájuk. Valóban nem akartam balhét, így elkezdtem hátrálni, közben rájuk tartva a fegyvert. Barátaim látták, hogy ez már nem egy hétköznapi balhé, amikor meglátták a pisztolyt a kezemben, érezték, hogy itt ők már nem sokat nyomnak a latban, vagy vissza tartani őket és lelépünk, vagy nem, de akkor végünk. Barátnőmnek közben sikerült elmenekülnie, így hárman maradtunk. Hirtelen megint felbátorodtak a cigányok, látván, hogy tényleg nem akarok lőni, újra megindultak felénk. Azt hitték nem merek lőni, a legnagyobb hangú- mint később megtudtam, a neve Puporka Richárd-  folyamatosan óbégatott:

- Na mi van, geci, há’ ilyen kemény csávó vagy, há’ lőjé’ le, gyere, lőjé’ le, te köcsög, szétbasszuk a fejedet is, te buzi, ide, ide lőjé’ bazmeg!- és hasonlók.

Ekkor már tudtam, hogy puszta fenyegetéssel nem tudom megállítani őket. Már vagy harminc métert hátráltam, ők meg követtek, próbáltak cigánymódra körbevenni. Utoljára szóltam, hogy álljanak meg, mire az egyik, aki a legközelebb volt, hirtelen felém rontott. Abban a pillanatban lőttem. A csávó kb. két métert repült, összeesett. Ebben a pillanatban az egész banda egyszerre rontott nekem. Kettőt még sikerült leszednem, de kiürült a tár. Eldobtam a pisztolyt, és próbáltam még védeni magam. Az egyiket még sikerült alaposan megrúgni, de többre nem volt lehetőségem, csak azt éreztem, hogy nincs már alattam a lábam. A földre kerültem, tudtam, hogy esélytelen már a közdelem. A fejemet próbáltam védeni, mint a képen is látszik, nem túl sok sikerrel.

A földön fekve kb. nyolcan rugdostak össze, többször fejbe illetve bordán rúgtak, vascsővel ütöttek, lényegében ahol értek. Ez szerencsére nem tartott sokáig, csak amíg barátaim oda nem értek, ők szedték le rólam a cigányokat. A rugdosás közben kicsúszott a farzsebemből a szolgálati igazolványom, és a fényképes felülettel, jelvénnyel fölfelé nyitva esett a földre. Ekkor hirtelen meghátráltak a romák, elkezdtek óbégatni, hogy „Rendőr vagy te geci? Há’ mocskos zsaru vagy te köcsög?” míg saját sérültjeikre figyeltek én föltápászkodtam, közben ketten újra nekem támadtak, de két barátom közénk állt, és elkezdtek rángatni, hogy addig tűnjünk el innen, amíg lehet. A pillanatnyi esélyt kihasználva megléptünk az aluljáróból. A pályaudvar mögé érve próbáltuk felfogni, hogy mi is történt, de tudtuk, hogy ezek pillanatukon belül itt lesznek fönt, és akkor nekünk végünk van.

Épp akkor fordult be a sarkon egy rendőrautó, azt hittük, hozzánk jön. De nem. Elmentek mellettünk. Mondtam a srácoknak, nem tudom mi lesz, de bármi legyen is én szólok a rendőrségnek, mielőtt még ezek fölérnek. El is indultam a járőr kocsi felé, ami közben alaposan eltávolodott tőlünk. De már nem volt időm elérni, jöttek fölfelé a cigányok. Kurva sokan! Na, mondom, itt most végünk van, itt döglünk meg mindhárman…

Odaálltam haverjaim mellé, most már jöjjön, aminek jönnie kell, 10-15 cigánnyal szemben nem sok esélyünk van, de legalább felvesszük a kesztyűt. Vártuk, hogy nekünk jönnek. És nem! Megálltak. Nem értettük mi van, amikor egyszerre kilépett közülük és elindult felénk három férfi. Az lepett meg, hogy ezeket még lent nem láttam, nem is cigányok voltak. Kiderült, hogy civil ruhás rendőrök, akik éppen erre jártak. Hallották a lövéseket, és azért rohantak oda. Megkezdődött az intézkedés, előkerült a járőrautó, megjöttek az akciósok is, a banda és közénk állt, a civil ruhások pedig elkezdték kérdezgetni, hogy mi is történt tulajdonképpen. Mi próbáltuk elmondani a történeteket. Amikor megkérdezték, hogy hol a fegyverem, mondtam, hogy nem tudom, amikor kiürült, a földre dobtam, azóta nem láttam, nem tudom hová lett. Ezt csak az hallotta, akivel beszélgettem, akik a bandára figyeltek, nem.

Egyszer csak rohant föl az aluljáróból két cigány, akik addig még lent voltak, és az egyiknek ott a kezében a pisztolyom! A rendőrök nem tudták, hogy milyen fegyver az, kié, töltve van-e, stb, egyszerre kaptak mind a fegyvereik után, csőre rántották, és üvöltöttek a cigányra, hogy azonnal dobja el. Na, az persze megijedt, hogy ezek menten lelövik, el is dobta a pisztolyt nagy méltatlankodva. Rohantak oda a rendőrök, hogy elfogják őket, mire az egyik, már lefogott haverjuk egyszerre a köztünk álló rendőröknek rontott, alig tudták lefogni. Ekkor mondták a zsaruk, hogy így nem igazán tudjuk tisztázni a helyzetet, úgyhogy majd bent, az őrsön folytatjuk, minket az egyik irányba, a bandát a másik irányba vezették el, majd a Nyugati rendőrőrsön lettünk előállítva. Mi hárman, a 15 cigányból érdeles módon csak ketten… A nyomozók megkérdezték a Westend biztonsági őreit is, akik alig ötven méterre voltak, hogy mit láttak, mire azok elmondták, hogy semmit, csak valami durrogást hallottak, e nem is figyeltek rá.

Bent kikérdeztek minket, hogy mi is történt az aluljáróban. Felvették az adatokat, majd közölték, hogy hívnak hozzám egy mentőt, mert meg kell nézni a fejemet, elég szarul nézek ki. Hamarosan meg is jött. Engem bilincsbe verve, vezetőszíjon, rendőri kísérettel vittek be a Balesetibe, ahol megcsinálták a vizsgálatokat, leápolták az arcomat, megröntgenezték a fejemet, aztán megállapították, hogy élek…

Az orvosok elmondták, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert már több fiatalt hoztak be hozzájuk, akiket ez a banda megtámadott, egyikük például hetekig élet és halál között az intenzív osztályon, úgy összeszurkálták, végül megállapították, hogy nagyon súlyos bajom nincsen, de a jobb szemem látóidege megsérült, és ez valószínűleg örök életemre így marad. Ha még egyszer megütik ezt a szememet, meg is vakulhatok.

Barátaimat már hajnalban kiengedték, őket tanúként hallgatták ki, engem pedig gyanúsítottként, rabszállítóval, megbilincselve vittek be a VI. kerületi kapitányságra, ahol csoportosan elkövetett garázdaság, testi sértés és fegyverrel való visszaélés magalapozott gyanújával vettek előzetes letartóztatásba. A cigányok ellen pusztán garázdaság gyanúja miatt indul eljárás, még könnyű testi sértés miatt sem, ugyanis a szétrúgott arcomra, bevérzett szememre közölték, hogy 8 napon belül gyógyuló sérülés… Csoportosan elkövetett gyilkossági kísérelt? Ugyan…

Az éjszaka további részét az előállítóban töltöttem, egy széken ülve, bár a rendőrök mind baromi rendesek voltak, miután megtudták mi történt, de jó volt tudni, hogy legalább hisznek nekünk. Másnap 10 óra körül került sor a kihallgatásra.

Vallomástételemet követően rabosításra vittek, tenyér- és ujjlenyomatot vettek, majd fényképes nyilvántartásba kerültem rabszámmal a nyakamban, mint valami köztörvényes bűnöző. Ezt követően aláíratták velem a jegyzőkönyvet és a lefoglalási határozatot,

miszerint tudomásul veszem, hogy a vizsgálati időszakra a fegyveremet és a helyszínelés során az aluljáróban talált töltényhüvelyeket bizonyítékként lefoglalják, és szinte mellékesen jegyezték meg, hogy mivel gyanúsított vagyok, az ügyben, az adataimat „sajnos” nem tudják zártan kezelni. Így a nevemtől kezdve a címemen át az összes adatomhoz hozzáférnek az ügy többi szereplői, és azok ügyvédjei. Vagyis magyarán menjek nyugodtan fegyver nélkül, és bízzak benne, hogy álmomban nem vágják át a torkomat, de csak azért, ezt az „ritkán fordul elő”.

Végül miután mindenen túl voltunk, 24 órás előzetes letartóztatás után kiengedtek, érdekes módon egyszerre a két letartóztatott cigánnyal, akiket már a kapitányság előtt várt a fél banda, akiket azóta nem tudom, miért nem állítottak elő velünk együtt. Még időben jeleztem a rendőröknek, hogy egyáltalán semmi garanciát nem látok arra, hogy ha egyszerre engednek ki minket a két kapun, nem fog megismétlődni az egész a rendőrség előtt is, úgyhogy végül kaptam magam mellé egy rendőrt, aki kikísért az épületből, hátha így nem lesz balhé. Ennyit tudtak tenni a béke érdekében, köszönjük. A 15 fős banda, amely ránk támadt, azóta is szabad lábon van, ott dekkolnak a Nyugati aluljáróban, és nyilván továbbra sem fogják vissza magukat, pedig a rendőrök elmondása alapján lopástól a testi sértésen át a rablásig miatt voltak már elő állítva. De hát ez Magyarország, ahol nem ők a bűnözők, hanem én és a barátaim, akiknek volt pofájuk megvédeni magukat 15 cigánnyal szemben. Az ügy érdekessége, hogy a cigányok kihallgatásuk során említettek azt hazudták, hogy ők a sértettek, akikre én ok nélkül fegyverrel rájuk támadtam, miközben azt kiabáltam, hogy „meghaltok büdös cigányok”. Itt az ügyet a továbbiakban rasszista indokkal elkövetett fegyveres támadásként kezelik. A konzekvenciát szerintem mindenki vonja le magának: ez Budapest, ez Magyarország, ez a jogrendszer, amiben élünk.

Mivel az ügy sajtónyilvánosság elé kerülésére gyakorlatilag semmi esély, kérem a kedves Olvasókat, terjesszék ezt a cikket e-mailben és online fórumokon. A Nyugati aluljáróban pedig csak páncélautóval közlekedjenek sötétedés után, mert a jelek szerint már a fegyver, a küzdősportos múlt és a polgárőr-igazolvány sem nyújt elég védelmet, ha néhány szegény, kirekesztett cigányember nekikeseredik a sorsnak.